Eloszó


Bevezeto

A Magyar Szent Korona története és a hozzá fuzött többféle elmélet
      1. A Szent Korona története
      2. A Magyar Szent Koronához fuzött elméletek, felmerült elképzelések (Nagy Károlytól Szent Istvánig)
          a. Nagy Károly és korának jellemzése
          b. Nagy Károly koronázásának körülményei
          c. Nagy Károly koronázásának története
          d. A Szent Korona sorsa Nagy Károly haláláig
          e. Nagy Károly sírjának feltárása
          f. III. Ottó hamarosan új gazdát talált a Szent Koronának


A Magyar Szent Korona szerkezeti tényei
          1. A csüngok
          2. Az abroncs
          3. A keresztpánt


A Magyar Szent Korona a legendák és mondák világában
1. A Magyar Korona – Szent István legendája és Szalay László nyomán
2. A Csodaszarvas-mondák jelentosége


Utószó

Felhasznált irodalom, könyvészet

 

Előszó

         Dolgozatomban elsősorban a történelmi szempontok szerint mutatom be a Magyar Szent Koronát, utalok kultúrtörténeti és egyébb vonatkozásokra is.
            Asztrik érsek, 1000-ben elhozta II. Szilveszter pápától a Szent Koronát. Esztergomben ezzel koronázták meg Szent István királyt, amin minden bizonnyal ő, a koronahozó is részt vett.
            Immár több mint ezer év eltelt a Korona készítése óta és az elmúlt évtizedekben, évszázadokban azon fáradoztak több régészek, tudósok, hogy megfejtsék a Szent Korona eredetét, kiértékeljék szimbolikáját és megfejtsék ötvösművészeti kérdéseit. Letakarítva a port, melyet a történelem évszázadai hordtak rá, így megtisztítva, kifényesítve korunk emberét gazdagítja e csodás remekmű.
            A munkafolyamat eredményei egyik meglepetést a másik után hozták, így van min csodálkoznunk: íme mi mindent rejt a Szent Korona magában.
            A kutatók sokmindent sejtettek, de még ennél is több volt a tévút, amelyen jártak. A Korona történetének és eredetének kutatásában sok bizonyítatlan álláspontot találhatunk a különböző léírásokban és munkákban. Több elképzelés felmerült az évek hosszú során, mégis azt mondhatjuk, hogy napjainkban oly kevés tudás van a bírtokunkban a magyar nép legszebb kincséről, a Szent Koronáról.  Mindennek ellenére Szigeti István nagy lépteket tett előre. Saját vallomása szerint Isten egész életét e munkára készítette elő.
            Szigeti István atya, az aacheni magyar kolónia plébánosa, 1962 óta él Aachenben, ahol kutatásai szerint a Szent Korona több mint 200 évig volt.
            Szigeti István bizonyítja többek között a Szent Korona keleti eredetét és így egy sereg más feltételezés érvényét veszti. A felfedezés olyan nagy horderejű, hogy heves vitákat kezdeményezhet.Ezek a felfedezések nemcsak a magyar, de az európai történelem részleges átírását is eredményezhetik.
            Természetesen az én munkám közelről sem oly összetett, de egy ilyen rövíd munka nem tárhatja fel a Szent Korona „összes” titkait.Dolgozatomban több tényt sorakoztattam fel a Szent Korona eredetéről, de megtöbb feltételezést és elképzelést, mivel ez a téma a kutatók és történészek számára ma is nagyon sok titkot, megválaszolatlan kérdéseket rejt magában. Remélem, hogy egy nap megtudhatjuk a Korona pontos történetét, mert ez egy óriási fordulópont lenne a magyar nép történelmében.                  
Nagyon sokat tanultam munkám során, ezért is lett témaválasztásom célja, hogy olyan mélységben mutassam be a Magyar Szent Koronát a magyarság egyik legszebb gyöngyszemét, amely reményeim szerint kedvet ad másoknak is ahhoz, hogy nagyobb lelkesedéssel foglalkozzanak a témával.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez 

 

Bevezető

            Közismert, hogy a Magyar Szent Koronához a magyarság körében kettős tudat kapcsolódik.
            A széles népi köztudatban, különösen az idősebb korosztályban, valamint a mai határainkon kivül élő magyarság körében erősen tartja magát az az egyházi eredetű hagyomány, mely szerint a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa készítetett Boleszlo lengyel királynak, de álmában azon isteni üzenetet kapta, hogy e koronát Istvánnak, a magyarok nagyfejedelmének adja, aki azt kiérdemelte Istennek tetsző cselekedeteivel. A másik elképzelés szerint Szent István csak a keresztpántot kapta a pápától, az abroncsot Dukász Mihály, bizánci császár küldte I. Géza királyunknak, aki 1074-től 1077-ig uralkodott. Az abroncsra felszerelt zománcképek egyike Géza királyunkat ábrázolná, amelynek görög nyelvü feliratán olvasható: Geobicás, Turkia Istenben hívő királya. Az utóbbi évtizedekben egy harmadik lehetőség is napvilágot látott, mely szerint sem az egyik, sem a másik lehetőség történetileg nem tekinthető megalapozottnak, mert a Magyar Szent Korona úgy kétszáz évvel ezelőtt tünt fel. Ki tudja honnan? Valójában nem is szent és nem is lehetett Szent István koronája, sugallja a feltevés.
            A II. Világháború utolsó hónapjaiban, mikor a szovjet csapatok elözönlötték hazánkat, a Koronaörség nyugatra menekítette a koronázási ékszereket, közöttük a Szent Koronát is. Először Ausztriában, Mattsee-ben ásták el, de miután a fegyverek elnémultak átadták az amerikaiaknak. Amerikából 1978-ban vitték haza, és évekig a Nemzeti Múzeum előcsarnokában volt kiállítva. A hazakerült kincsekről fényképeket készítettek.


kep

 

Miután a koronázási ékszerek haza-
Kerültek,  többen  kértek  engedélyt
a  Szent  Korona   megvizsgálására,
így például Csomor Lajos ötvösmü-
vész és társai (Lantos Béla,  Ludvig
Rezső és Poór Magdolna), akik  az-
zal  a  feltétellel  kaptak   engedélyt,
hogy „... a  vizsgálat  eredményéről
szóban  és  írásban  be  kell számol-
nunk  a  Korona   Bizottságnak ,  és
nem   volt   szabad   nyílvánosságra
hoznunk  a  tudomány  addigi állás-
pontjától   lényegesen  eltérő   ered-
ményt.  Kérés  volt  továbbá,  hogy

cáfoljuk meg Ferencz Csaba mérnök, egyetemi tanár által vezetett kutatócsoportnak azt a korábban már írásban is közölt véleményét, mely szerint a Magyar Szent Korona mérnöki szempontból egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmü”, írja Csomor az Öfelsége, a
Magyar Szent Korona címü könyvének bevezetőjében. Csomor és társai a feltételeket szóban elfogadták, mert tudták, hogy ellenkező esetben nem kapnak engedélyt.
            Az első vizsgálatra 1983 márciusában került sor, amely kapcsán olyan meglepő felismerésekkel gazdagodtak, amelyeket maguk is ellenőrizni szerettek volna. Ezért egy második, ellenörző vizsgálatra kértek engedélyt, amelyet hasonló feltételekkel kaptak meg. Csomor nem tartotta erkölcsi kötelességének a történelemhamisítóknak adott „becsületszó” betartását, ezért nem késlekedett, s 1983. végén már írásai jelentek meg akkori észrevételeiről. 1985-ben könyvet írt a Magyarország Szent Koronája címmel, de amely hosszú huzavona után csak 1986-ban jelent meg.
            A Magyar Szent Korona készítésének helyét, eszmei megtervezését és kivitelezését, Csomor és mások észrevételei, megállapításai és munkái alapján a következőkben lehet röviden összefoglalni: A Szent korona mint ötvösmű az aranyművesség és rekeszzománc készítése alapján a Kaukázusban készített műtárgyak csoportjába sorolandó. A rekeszzománc készítésének kezdetét – amilyenek a Szent Korona zománcképei is – vannak akik Kr.e. a II., és vannak akik Kr.u. a II.századra teszik. Ettől korábban tehát a Magyar Szent Korona nem készűlhetett. A zománcképek minősége és az aranyművesség szakmai megoldásai Kr.u. a IV-V. századra mutatnak. Vannak azonban egyéb szempontok is, amelyek a Szent Korona készítési idejének alsó határát még pontosabban meghatározzák. Ezek közül a legfontosabb a Szent Korona eszmei megtervezése és kivitelezése. A Szent Korona keresztpántján, a kereszt alatt van az Atya Isten zománcképe. Elől, az abroncson félkörös foglalatban a Fiú Isten. Hátul, a Fiú Istennel átellenben, szintén félkörös foglalatban Mihály, bizánci császár képe, de amely nem erdeti, később felszerelt kép.


kep

       

Eredetileg az elveszett Szűz
Mária képe volt e helyen.  E kép
foglalatának a tetején egy tulipán
volt ,  amelyet   Izabella  királyné
tört  le,  mielőtt  a  Szent Koronát
átadta Habsburg Ferdinándnak. A
tulipán   az  ősműveltségekben  a
termékenység  jelképe   volt .   A
Magyar  Szent  Koronára is ilyen
értelemmel   kerűlhetett ,  mint  a
Szentlélek jelképe. Tudjuk, hogy
Szűz Mária méhéből , a  Szentlé-
lektől megtermékenyítve született
az Isten Fia, Jézus. Az Atya Isten,
a Fiú Isten és a tulipán jelképében
a   Szentlélek  a  Magyar     Szent

Koronán a kereszténység alaptételét a Szentháromság tanát jeleníti meg. A Szentháromság tanát naziánzoszi Szent Gergely dolgozta ki a 370-es években és amelyet a II. Egyetemes Konstantinápolyi Zsinat 381-ben fogadott el. A Magyar Szent Korona tehát nem készűlhetett a Szentháromság tanának kiművelődése előtt.
            Csomor megemlíti könyvében, hogy az V. Században Szíriából Egyiptomba költözött monofizita keresztények – a történetírás mint koptokat tartja nyílván – templomot építettek Bauitban. A falfestmények egyikén Szűz Mária látható a Magyar Szent Koronával a fején. Nem tudjuk, milyen bizonyítékai vannak Csomornak, vagy milyen forrásból értesűlt, de amennyiben e közlés megállja a helyét, úgy az további bizonyíték lenne arra, hogy a Szent Korona valójában a Kaukázusban készült a háromszázas évek végén.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez 

 

A Magyar Szent Korona története
és a hozzá fűzött többféle elmélet

  1. A Szent Korona története

A magyar koronázási jelvények legfontosabb darabja, amelyet -főként a középkori hagyomány- az államalapító I. (Szt.) István koronájával azonosított. Két részből, az alsó, görög vagy bizánci koronából (corona Graeca), illetve a felső, a latin koronából (corona Latina) áll. A bizánci tipusú nyílt korona azanyabroncsán 8-8 görög feliratos négyzetes rekeszzománc kép és kőberalás váltja egymást. A zománclemezek ez égi és földi hierarchiát ábrázolják. A homlok fölötti kiugró, lekerekített lemezen a trónon ülő Krisztus (Pantokrátor) a pánton páronként Mihály és Gábor arkangyal, Szent György és Szent Demeter, Szent Kozma és Szent Damján mellképei láthatók. A földi hierarchia képviselői a korona hátsó oldalán vannak. A fő helyen, ugyancsak egy kiugró, lekerekített lemezen VII. Mikháél (Dukász Mihály) császár képe van, amelyet a pánton jobbról, illetve balról Bíborbanszületett Konsztantinoszt (VII. Mikháél fia vagy testvére) és I. Géza magyar királyt ábrázoló lemez fog közre.


 A  Krisztust  ábrázoló  kiugró zománclemezhez  kétoldalt,  4-4,
 váltakozva csúcsos, illetve félkörös lezárású, csökkenő méretű,
 átlátszó zománcos, ornamentális csúcsdísz  csatlakozik. A tete-
 jükön csappal felerősített  átfúrt drágakövek, a két szélső gyön-
 gyök  vannak. Az  abroncs  felső szélét a csúcsdíszek  és a csá-
 szárt  ábrázoló  hátsó   kiülő  lemez  között  csapokra  helyezett
 gyöngyök díszítik. Az  abroncs széléről láncos csüngők  (jobb-
 ról-balról négy-négy, hátul egy)függenek. A corona Latina tkp.

kep

egy keresztpánt, amelynek középső zománcképe a trónon ülő Krisztust ábrázolja. Körülötte a keresztpánt szárain páronként a nyolc apostol: Szent Péter és Szent Pál, Szent Jakab és Szent János, Szent András és Szent Fülöp képe látható, Szent Tamás alakját a görög korona Dukász Mihályt ábrázoló lemeze nagyrészt, a csonka Szent Bertalan-képet a bizánci Pantokrátor-lemez teljesen eltakarja. A latin korona két pántját a zománclemezek mellett gyöngydrót szegélyek, filigrán, illetve foglalatban váltakozva gyöngyök és csepp alakú drágakövek díszítik. A középső, Krisztust ábrázoló lemezt átfúrták, s erre erősítették fel az eredetileg álló helyzetű keresztet, amyel később – valószínűleg egy erős ütés hatására – ferdült el. A korona belső textilbélését (koppa) többször felújították. A két korona készítésének idejéről és helyéről, eredeti funkciókból – főként a latin koronáéról –, valamint összeillesztésük időpontjáról megoszlik a kutatók véleménye.az az álláspont valószínűsíthető, amely szerint a corona Graeca a keletrómai császári udvar hagyományai és előírásai szerint formált jelvény, női korona amelyet Dukász Mihály küldött I. Gézának 1074-77 között, valószínűleg Géza felesége, a Konstantinápolyból érkezett Szünadéné királyné számára. A lattin korona eredeti funkciójaról több, eddig egyértelműen nem bizonyított álláspont is van. A hagyományos elképzelés szerint a II. Szilveszter pápa által adományozott korona maradványa. Az a koronát azonban feltehetően a ménfői csata után a lándzsával együtt III. Henrik Rómába vitette, ahonnan nem került vissza. Más vélemény szerint a latin korona I. Szent István király koponyaerekjéje foglalatának tartják, illetve felmerült az az elképzelés is, hogy a keresztpánt eredetileg egy, a K-i egyház liturgiájának a szenteléshez előkészített, darabokra vágott kenyér megvédéséhez használt úgynevezett „csillag” volt.


 A stílus  alapján a  latin  feliratos zománcképek
 korábban készülhettek a görög korona képeinél,
 olyan területen (pl. Itáliában),ahol a latin-bizán-
 ci  árintkezés   hagyományosan   megvolt.  Más
 vélemény szerint a corona  Latina díszítőelemei
 és stílussajátosságai arra utalnak, hogy a mű ud-
 vari környezetben,  1160-80 körül  készült, és a
 készítés helyenként Magyarország is  feltételez-

kep

hető. A két korona készítésének ideje technikai és stílusjegyek alapján megadható, az egyesítést azonban csak politikai eseménnyel lehet magyarázni. Egy 1256-ban kelt oklevél nevezi először szentnek a koronát. A XIII. század második felében már többször előfordult ez a kifejezésa „szent király koronája” megjelöléssel együtt, de egyetlen leírás sincs arról, milyen volt ez a korona. Bizonyos, hogy az egyesítés nem történhetett a XI. század végénél korábban, hiszen Dukász Mihály és I. Géza is szerepelnek a corona Graeca képein, míg az első valószínűsíthető ábrázolás a Szent Koronának ismert koronázasi jelvényről I. (Hunyadi) Mátyás nagypecsétjén található. A két időpont között a kutatók több dátumot is lehetségesnek tartanak az egyesítésre. I. Szent László vagy III. Béla uralkodásának idején is történhetett. A XIII. században alakult ki az a közfelfogás is, hogy a király uralma csak akkor érvényes, ha a koronázás a Szent Koronával történik, illetve a székesfehérvári bazilikában az esztergomi érsek végzi a ceremóniát. Ezt bizonyítja, hogy I. Károlyt, noha már több éve a hatalom tényleges bírtokosa volt, többször is az orszég királyává koronázták, mert csak harmadszorra sikerült bizonyítani mindhárom feltételt, miután visszaszerezte Kán László erdélyi vajdától a Koronát (1310). Albert király özvegye, Erzsébet királyné ellopatta udvarhölgyével, Kottanner Jánosnéval a Koronát Visegrádról, hogy azzal koronáztassa meg születendő gyermekét, a későbbi V. Lászlót (1440). Vele gyámjához, III. Frigyes német-római császárhoz került a korona amelynek megváltásáért   – több katonai győzelmet követően – még 80000 aranyforint váltságdíjat is fizetett I. Mátyás, hogy 1458-as királlyá választását a Koronával történő koronázással legitimálhassa (1464). A koronát a többi koronázási jelvénnyel együtt kezdetben Széksefehérvárott, a székesegyházban őrízték. Az Anjouk idején ősrégi helye a visegrádi fellegvár volt. A korona Zsigmond uralkodásának második felében Budára került. A Zsigmondot a trónon követő Albert megkoronázásának egyik feltétele az volt, hogy a koronát az ország rendjei vehessék fennhatóságuk alá, s előbb Esztergomban, majd Visegrádon volt. I. Mátyás koronázásakor (1464) törvényt hozott a korona őrségének módjáról, de ez csak II. Ulászló uralkodása idején valósult meg. A koronát Visegrádon kellett őrizni, őrzéséért két koronaőr, a király és a rendek által közösen választott két világi személy felelt. A Habsburgok trónra kerülését követően fél évszázadig a bécsi és prágai kincstárban volt, s csak a koronázások alkalmával vitték néhány napra Pozsonyba, az új magyar koronázóvarosba. Rudolf királlyal szemben a magyarok Mátyás főhg.-et támogatták, s ennek fejében azt követelték, hogy ismét Magyarországon őriztessék a koronázási jelvényeket. A II. Mátyás koronázása (1608) alkalmából összeült ogy. A jelvények új őrzése helyéül a pozsonyi várat jelölte ki. A XVII. században háromszor vitték el Pozsonyból a jelvényeket. Először Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, akinek csapatai 1619. október-ben foglalták el Pozsonyt. Ekkor Révay Péter koronaőr átadta a jelvényeket Bethlen Gábornak, majd a koronával együtt követte a fejedelem táborát Zólyomba, Kassára, Eperjesre és Ecsedre.


 kep

1620 - ban  a  besztercebányai   ogy.  Magyarország
királyává  választotta  Bethlen  Gábort, de  ő – noha
nála  voltak a  nemzeti ereklyék – nem  koronáztatta
meg  magát,  sőt  az  1621- es  nikolsburgi  békében
lemondott a magyar trónról, s a koronázási ékszere-
ket is visszaadta II. Ferdinándnak. Másodszor 1644-
ben, I.Rákoczi György erdélyi fejedelem elől mene-
kítették rövíd időre  Győrbe a Koronát, és 1683-ban

a török előrenyomulás miatt Bécsbe szállították, onnan a szatmári béke után került vissza Pozsonyba (1712). II. József, noha nem koronáztatta meg magát, mégis Bécsbe vitette, s az udvari kincstárba őriztette. 1790. februárban díszkisérettel vitték Budára, röviddel azután Pozsonyba II. Lipot koronázására. 1792-től, I. Ferenc trónra lépésétől a Magyar királyokat Budán koronázták meg. A napóleoni háborúk idején kétszer szállították biztonságosabb helyre a koronázási jevényeket: 1805-ben Munkácsra, 1809-ben Gyöngyösre és Egerbe. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc első időszakában a budai várban maradt. 1848. decemerben különvonaton Debrecenbe vitték, majd visszakerült Budára. A szabadságharc utolsó szakaszában Szemere Bertalan belügyminiszter Szegedre, Aradra, Lugosra, végül a fegyverletétel után Orsovára vitta, amelynek közelében egy Duna menti füzesben elésatta. A rejtekhelyről 1853. szeptember-ben kerültek elő a jelvények. Ezután 1944 végéig Budán, a királyi palotában őrizték, ezzel koronázták meg 1916-ban az utólsó magyar királyt, IV. Károlyt. A két világháború közötti időszakban a Szent Koronát a magyar állameszme megtestesítőjének tartották. A Szent Koronát 1944végén a front elől menekülő Szálasi-kormány vitette el Budáról előbb Veszprémbe, majd Németországba. A koronaőrség néhány tagja egy kis bajor falu, Mattsee mellett egy hordóban elásta, majd júniusban az Amerikai Egyesült Államok fenntartósága alá kerültek a magyar koronázási jelvények. Csak egy 1965-ben kiadott hivatalos nyilatkozatból derült ki, hogy az Amerikai Egyesült Államok Fort Knox-i kincstárában őrzik mint a magyar nép „speciális tulajdonát”. 1978. január 6-án adták vissza Magyarországnak és a Szent Korona a Magyar Nemzeti Múzeumba került. 2000-től a koronázási jelvényeket – a palást kivételével – a Parlament Kupolacsarnokában őrzik.
A magyar történelem során a Szent Koronához többféle elmélet fűződött. Ezek közül vannak reális tények is, amik bizonyítottak, de sokuk spekulációk és kitalációk kavalkádja. De ennek ellenére napjainkban is találgatnak és különböző kutatásokat végeznek a Szent Korona eredetével kapcsolatban. Sok történész  és kutató álláspontja a mai napig nem bizonyított, de mégis  fontos mivel ezekből az elképzelésekből és feltevésekből alkotunk egy összképet a Szent Korona eredetéről és töténetéről.
Ezekből az álláspontokból kiemelném Csomor Lajos és Szigeti István feltevéseit, melyek talán vitákat is kezdeményezhetnek a kutatók, történészek körében.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

  1. A Magyar Szent Koronához fűződő elméletek, felmerült elképzelések (Nagy Károlytól Szent Istvánig)
    1. Nagy Károly és korának jellemzése

Fichtenau Heinrich történész, a Karoling kor kivákó kutatója a Karoling c. Művében egy mindenkire vonatkozó tételt állít fel a Nagy Károly c. fejezetben: „Egy ember nem lesz nagyobb, ha mítosszal veszik körül, és valódi történelmi nagysága sem lesz kisebb, ha szemünket felnyitjuk emberi oldala felé.”Nagy Károlyt barbár, pogány világ vette körül. A fejedelemnek nemcsak ágyasokat, hanem háremeket is tartottak. Egy-egy megnyert csata után a legyőzött ellenség maradék hadait kegyetlenűl lemészárolták. Ha egy eszmét vagy rögeszmét elfogadtak, akkor azt – akár rossz, akár jó volt – az ebből következő cselekedeteket irgalmatlanul végrehajtották.Károly – céljainak elérésére – minden eszközt felhasznált, irgalmat nem ismert. Ezeket a korabeli krónikások is leírják és a fennmaradt okmányokból is megállapíthatók.


kep

   A krónikások óvatosak voltak. Egy esetleges retorziótólfélve
finoman  körülírták az eseményeket. Ha  figyelmesen olvassuk
az írásokat és  a szavak  mögé próbálunk  nézni, akkor ki  lehet
hámozni  az igazságot.  Károly  még családjának  tagjaival sem
bánt kesztyüs kézzel. Nem véletlen, hogy 2 - 3 évente  merény-
letet próbáltak  elkövetni ellene.  Egyúttal  bölcs ember  is volt,
mert nem akart feltétlenül tovább nyújtózkodni „takarója végé-
nél”. Így  például az  Ibériai-félszigeten  terjeszkedő  mórokkal
szemben megelégedett egy  győztes csatával, de nem akarja az
egész félszigetet bekebelezni.A Kárpát-medencében élő avarok
-akik   Károlynak  komoly  vetélytársai   voltak- ,  csak  azután

érezték és szenvedték Károly hatalmát, miután szövetkeztek Károly ellenségeivel. Az avar világ más szempontból is vetélytárs volt. Egy-egy avar kagán könyörtelenül megsarcolta Bizácnot, így a hadizsákmány, a hadisarc az avar kincstárat növelte; jóllehet Károly Bizáncot nyíltan nem akarta megállítani. Károly már régen készült ennek a helyzetnek a felszámolására, mígnem a VIII. Század utolsó évtizedeiben döntő tettre szánta el magát.


kep

 

Ez  időben történt,  hogy  az  avar törzsek
egymás  között is  összevesztek.  A  belső
avar  viszályokat  látva és  tudva,  Károly
hadvezérei több  alkalommal  betörtek az
avar  birodalomba  és  onnan a védtelenül
hagyott hatalmas mennyiségü avar kincset
elrabolták. Beszámolnak  a krónikák arról
is,hogy amikor a hadizsákmány Aachenba
érkezett,  az  udvar  ámulatba  esett,  mert
annyi és olyan míves kincsről még álmod-
ni sem mertek. Azt  is feljegyezték,  hogy
Károly ezzel  egyik  pillanatról a másikra
nagy mennyiségü arany műkincshez jutott.
Valószínű,   hogy   ezekkel  a   kincsekkel
együtt   együtt  került Aachenba a Szent Korona is.

Vissza a tartalomjegyzékhez

b.  Nagy Károly koronázásának körülményei
            Károly, miután ellenségeivel -akik birodalmának észak-keleti részét fenyegették-  leszámolt, déli irányba folytatta hatalmának kiterjesztését és megerősítését. Tette ezt azért is, mert az időbeli körülmények szinte kényszerítették erre.
A pápának a római nemesség elől Károly védelme alá kellett menekűlnie. Károly Leót végképp meg akarta erősíteni a római trónon. Ez alkalommal egy csapással két legyet akart ütni,mert Bizánc felsőbbségét is szerette volna megtörni, vagy legalábbis korlátozni.
            Valakinek császárrá való koronázása nem is volt olyan egyszerű dolog, mivel bizonyos, szertartásosan kötelezőfeltételeket kellett teljesíteni. Az első és legnehezebb követelmény az akklamáció, azaz a kikiáltás. Ez azt jelenti, hogz a választóknak kívánniuk kellett egy személy uralkodóvá tételét, és ezt ki is kellett nyilvánítaniuk. Károly tisztában volt azzal, hogy ez nem lesz könnyő dolog, mivel szemálye több szempontból gyülöletes, vagy legalábbis antipatikus volt a kikiáltók, a választók szemében. Gyülölték, mert alőzőleg megerősítette a pápát, de azért is, mert a rómaiak szemében Károly barbárnak számított. Az is világossá vált számukra, hogy az új császári cím létrehozásával komoly riválist kapnak. Károly világos és bölcs felfogóképességével ezt tisztán látta, s ennek megfelelően készítette elő a kikiáltást, illetve annak sikerét. A mesés mennyiségü avar kincsből bőségesen megtudta vesztegetni a kikiáltók egy részét, hadainak felvonúltatásával pedig megfélemlítette a többieket. Míg a kikiáltás előtt Károly képmutató taktikával úgy tett, mintha vonakodna elfogadni a császári címet. A pápa tudta, hogy mindez csak színlelés és annál jobban unszolta  Károlyt, hogy fogadja el az új méltóságot.
            Majdnem biztos, hogy Nagy Károly nem hagyatkozott arra a lehetőségre, amely szerint      Rómában a pápa egy koronát készít elő számára. Tisztában volt azzal, hogy császárrá koronázásának már a lehetőségével is az ellenségek egész hadát zúdítja magára Rómából csakúgy, mint Bizáncból. Ostobaság lenne, ha azt állítanánk, hogy Nagy Károly nem számított erre a lehetőségre, hiszen akcióit mindig jól meggondolt és megfontolt terv előzte meg. Szinte elképzelhetetlen, hogy élete e legnagyobb válalkozásában ez ne ilyen módon történt volna. Afelől is biztosak lehetünk, hogy az utólagos kikiáltást a pápa se elő nem készítette, se a koronázás után nem intendálta, hanem maga Károly készítette elő és megbízottjai által indította el -kellő indőpontban- végrehajtását. Ez utóbbit csak a korona feltétele utánra tervezte, mert a fait-accompli-val bizonyosságot akart szerezni mind a pápa megbízhatóságáról, mind pedig egy esetleges ellenállásról, zendülésről. Ez utóbbi nagyon is várható volt, mivel csak egy személy, azaz Károly megkoronázásáról volt szó, hanem egy egészen új intézményről, létesítményről, amellyel Bizánc vetélytársat kapott, de ennél többet is, hiszen a pápa magát az új császár védelme alá helyezte és ami a legfontosabb, hogy Károlynak esetleg aspirációi is lehettek volna a bizánci trónra. Ez a megalapozott félelem még abban az esetben is fennáll, ha reménykedtek volna ellenfelei, hogy ez nem következik be: a „mit lehessen tudni” gondolat alapján.
            A császárrá történő kreálás csak a bizánci jogszokás szerint történhetett, mert csak ezáltal lehetett egy jogos gravament preventív-et kikerülni, mármint az érvénytelenség kinyílvánítását. Nem fejtegetve tovább a tényeket és az ezekből fakadó lehetőségeket: kizárt dolog, hogy Károly ne vitt volna magával egy koronát és cak a későbbi Szent Korona lehetett. Már csak azért is: mert bizonnyára nem vitt magával Bizáncból származó koronát, mert az szégyenletes lett volna számára, erre utal az a megjegyzés is, hogy egy addig még nem hsznált koronával történt meg az aktus.
            A koronázás megtörtént. A pápát senki nem merte tovább háborgatni, bírálni, bántani. A császár az új méltósággal felruházva hazament. Ezek után Károly birodalma területileg semmivel sem növekedett, de egy fontos titulust kapott.

Vissza a tartalomjegyzékhez

c.  Nagy Károly koronázásának története
            799. április 25-én eklat-ra került sor egy körment alkalmával, amikor a pápa szemét ki akarták szúrni és nyelvét kitépni, de ez nem sikerült. Börtönbe vetették, de ő állhatatos maradt és nem mondott le. Az esemény híre futótűzként terjedt végig Európán. Károly és barátai a pápa segítségére siettek és kiszabadították, majd Spoletoba vitték. Ezzel vette kezdetét Károly császári méltóságra történő emelése. Károlyt a hír Aachenben érte. Megérezte, hogy számára elérkezett a történelmi pillanat. A pápa, hívei egy részével, Károlyhoz menekűlt. Károly nem ment a pápa elé, hanem jól kiszámítva a legtávolabb eső -legyőzött- szász területen várta be, ezzel is kimutatva: ki kire van rászorúlva. Paderbornban nagy pompával fogadta a menekülő pápát, hogy láttassa: íme, ő az, aki a pogányokat letöri és a kereszténységet gyarapítja. Károly hamarosan visszaküldte a pápát,
megfelelő kísérettel, Rómába.
Eközben a római nemesség felismerte a megváltozott szituációt és 799 novemberében nagy ünnepségek közepette fogadták a visszatérő pápát.
            Jellemző Károlyra, hogyezen akcióját is jól kigondolt taktikával hajtotta végre. Először a pápa ügyét kellett rendbe hoznia. A pápa hajlandó volt esküt tenni ártatlanságáról, amelyet a római főpapság és nemesség elfogadott.
            Károly nehéz helyzetbe került, mert nem volt joga a pápa fölött ítélkezni, azonban céltudatosan reagált ez alkalommal is. Annál is inkább megtehette ezt, mert a frankok és a langobárdok királya, s ezen felül római patricius is volt, aki dicsőséggel harcolt a szászok és az avarok ellen. Természetesen nem kapkodta el a dolgot, hanem pontosan hajtotta végre tervét, aminek a végén császárrá koronázása állt.
            Károly elindúlt Rómába jól kidolgozott tervének végrehajtására, amelyhez megfelelő mennyiségű katonaságot és kíséretet, de főleg temérdek kincset vitt magával, többek között egy koronát is. Károly 800 júniusában indult el Aachenból és november 29-én érkezett Rómába, ahol a pápa már egy éve tartózkodott. November 23-án már Róma előtt állt. Leó elébe ment Nomentumban, majd visszatért Rómába. A következő napokban Károly összehivatott egy vizsgálóbizottságot a pápa ügyében, amelynek elnöke ő maga volt. A nagyhatalmú kincsekkel és jól felfegyverzett hadsereggel megjelent Károly jelenlétében senkisem merte megismételni a vádakat a pápa ellen. Károly már puszta jelenlétével is kinyílvánította, hogy a pápa oldalán áll. A vizsgálat harmadik hetében abban állapodtak meg, hogy tegyen a pápa „ártatlansági esküt”. Ez december 23-án meg is történt, amivel a pápa visszanyerte becsületét, s így karácsony napján ő volt az, aki Károly fejére egy nagyon értékes koronát helyezett. A koronázással kapcsolatban minket két fontos szempont érdekel. Az első, hogy milyen atmoszférában zajlott le mindez, a második, hogy milyen koronával koronázták meg Károlyt.


            Az első pontnál félreérthetetlenűl
meg kellett  említenünk, hogy jól  előké-
szített terv kivitelezéséről volt szó, ami-
ből az következik, hogy Károly  e tervé-
ben egészen biztosan beleszőtte  a koro-
nának magával  hozatalát, hiszen  semmi
esetre sem indulhatott volna befejezetlen
tervvel Rómába. Ha figyelembe  is vesz-
szük azt a véleményt, amely szerint Leó-
nak több, mint egy éve állt a rendelkezé-
sére egy korona elkészítésére, akkor fel-
tétlenűl   meg   kell   említenünk,   hogy
Károly nem   hagyatkozott  egyedűl Leó
jóakaratára  e  tárgyban,  hiszen  a  pápa
helyzete Károly  megérkezéséig  bizony-
talan volt.
             Károly a Szent Péter templomba
rendkívüli értékü kincseket, így többek
közt két ezüstből és egy aranyból készült

kep

asztalt is vitt. A korabeli okiratok, köztük a „Liber Pontificalis” kifejezetten beszél egy rendkívüli értékű koronáról, amelyet azelőtt még „senki sem viselt”. Amikor Károly belépett a Szent Péter templomba, ez a korona már a fején volt , s ezt az oltárra helyezte. Ezzel koronázta meg őt a pápa. Elképzelhetetlen, hogy a pápa előzőleg odaadta volna neki ezt a koronát, hiszen Károly méltóságtudata ezt meg sem engdte volna.


kep

E koronát  ugyan „frank koronának”  mondják  a források,
azonban  ez  inkább  csak  azt  jelenti,  hogy frank  földről
hozták. Mást nem is jelenthetett, mivel azelőtt  -az avarok
kirablása  előtt - ott ilyen  nem  volt. Azt  is megemlítik  a
források, hogy a koronázás után ezt Károly -mint  koroná-
zási ajándékot- fölajánlotta a pápának, ami azonban   nem
zárja ki, hogy a többi  kincsekkel,  így a  nemesfém  aszta-
lokkal  együtt  ne  vitte  volna vissza  magával   Aachenba.
Einhard a „Vita Karoli Magni ”- ban   leírja  Nagy  Károly
testamentumát,  amelyben  ezekről a  kincsekről  is rendel-
kezik,  de a  koronáról  nem. A  végrendelkező  megemlíti,
hogy a  koronát  minden  bizonnyal  magának tartotta meg,
hiszen  ezzel  a  koronával  a fején  koronázta  meg -halála
elött pár  hónappal, 813-ban – fiát,  Jámbor  Lajost. Ponto-
sabban utasította fiát, hogy az  saját kezüleg tegyen fel egy
koronát a saját fejére. Ez  fontos adat, mert ez  is tanusítja,

 hogy császári koronáját Rómából magával vitte.


                 Ne gondoljuk azt, hogy Nagy Károly a „szent korona” fogalmát
ismerte  volna. Neki  ilyen  ismerete nem  lehetett,  hiszen a  korona   csak
néhány évvel korábban került a birtokába.
                 Ő abban  csak egy  ékszert látott, amelyet  betetőzött az, hogy a
Szent Koronán Krisztusnak, az apostoloknak és Máriának a képét látta. Az
abroncson lévő szentekről viszont minden bizonnyal semmi fogalma  nem
volt. Látta a drágakövek csillogását, a gyöngyök misztikus matt fényét, az   
arany ragyogását, amely még ma is elbűvöli a szemlélőt.

kep

Vissza a tartalomjegyzékhez

d.  A Szent Korona sorsa Nagy Károly haláláig
            Károly koronájával és kincseivel, legalábbis azokkal, amelyek a végrendeletében szerekelnek, visszatért Aachenba. Einhard szerint ünnepnapokon koronájával mutatkozott, hogy császári méltóságát kinyilvánítsa.


 kep
Nagy Károly kézjegye

 

A krónikások leírják,hogy méltóságának különös nyílvántartására fiának,
Jámbor  Lajosnak  társcsászárává  és  örökösévé  koronázása  alkalmával
császári koronájával a fején megparancsolta, hogy egy az Üdvözítő  oltá-
rára helyezett koronával saját magát koronázza meg, 813.szeptember 11-
én. Az újonnan koronázott társcsászár  koronájával  visszatért  országába

Aquitániába, a mai Dél-Franciaország területére. Nemsokára, 814. január 28-án Károly meghalt. Fia és örököse a temetésen nem volt jelen. A temetés még halála napján megtörtént. Károlyt császári koronájával a fején helyezték a sírba.
            Károly teteme a Szent Koronával 1000-ig zavartalanul nyugodott. Ez alatt az idő alatt elfelejtődött a sírba helyezés módja, de még a pontos helye is, mivel nem egyszer volt rablás veszélyének kitéve, mígnem egy váratlan eset új fordulatot hozott Károly tetemével, de a Szent Koronával kapcsolatban is.

Vissza a tartalomjegyzékhez

e. Nagy Károly sírjának feltárása
            III. Ottó gneseni látogatása után Magdeburgon és Quedlinburgon keresztül 1000. április 28-án megérkezett Aachenba. Kíséretében volt gróf Ottó von Lomello, aki a császár baráti köréhez tartozott és akinek fontos szerepéről a későbbiekben lesz szó. Aacheni tartózkodása alatt Ottó elhatározta, hogy feltárja eszményképének, Nagy Károlynak  sírját. Hosszas keresés után megtalálták a sírt. A császár két püspököt és bizalmasát, Lomello-i Ottót vette magához és feltörve a padlózatot, egy nagy lyukon keresztül léptek be a sírkamrába. Megcsapta őket a kripta áporodott levegője, majd a fáklyák fényében felragyogott az aranykorona a halott fején, aki ülő helyzetben, mintegy trónolva lett eltemetve, akárha még élne és kezében egy arany jogarat tartott.
            A temetkezők törekedtek Károlynak a pápától kapott császári méltóságát reprezentálni, ezért fején koronázásának koronájával, kezében arany jogarral helyezték sírjába.
            A császár a sírt bizonyos értelemben kirabolta, ahogy azt a krónikások felfogták és megbotránkoztak az eseten. Ők leírják, hogy a császár magához vette „Károly-ereklye”-ként mellkeresztjét és egyik fogát, de nem szólnak a koronáról, a jogarról és a többiekről. Az utóbbi tárgyak elhalgatása érthető, mert ez a sírrablás tényét kimerítette volna és így ezt mégsem hozhatták nyílvánosságra. Ottó aztán restaurálta a holttestet, majd fehér kendőkbe csavartatta és visszahelyeztette a sírba. Ilyen állapotban találták meg a második felnyitás alkalmával a sírt 1165-ben, de már a korona és a jogar nélkül.

Vissza a tartalomjegyzékhez

f. III. Ottó hamarosan új gazdát talált a Szent Koronának
            III.Ottó császár ebben az esztendőben a Pünkösdöt még Aachenben töltötte, majd Rómába indult, ahová 1000. október 2-án érkezett meg. Valószínűleg magával vitte a Szent Koronát is. Körülbelűl ebben az időben érkezhetett meg Rómába II. Szilveszter pápához Szent István magyar követeként Asztrik apát is, aki követelte ura számára a Magyar Szent Koronát. Azt a pápa előzetesen a lengyel uralkodónak szánta. Ekkor következett be a Szent Korona történetében az egyik legfontosabb mozzanat. Azzal, hogy Isten földi helytartója, a pápa Isten választottjának, Szent Istvánnak adta át az isteni rendelésre elkészített Koronát, beteljesedett Isten Atillának tett igérete és az addigi „csak” Hun-Szabír-Avar Szent Korona, mint örök érvényü Magyar Szent Korona folytatta tovább előre elrendelt müködését.


         Egy jelentős esemény a Korona-kölsés,
 illetve Korona-visszaszolgáltatás körülményei.
 Az eseménysor nyílván azzal kezdődött,  hogy
 Szent  István  diplomáciailag   előkészítette   a
 Korona visszaszerzését és ezt nem is a pápánál
 kellett kezdenie, hanem  III. Ottó német-római
 császárnál,   hiszen   tudja,   hogy  a    keresett

 kep

koronának Nagy Károly valamelyik utódának kincstárában, vagy éppen Nagy Károly sírjában kell lennie. III. Ottó nyílván igéretet is tett a Szent Korona kiszolgáltatására. A politikai helyzet azonban pillanatnyilag nem a magyar Szent Istvánnak kedvezett, hiszen éppen azokban a hónapokban járt III. Ottó császár Gnieznóban a lengyel Mieskónál, akinek állami és egyházszerkezeti függetlenséget adott és azt éppen a Korona átadásával akarta megpecsételni. A koronák átadása azonban nem a császár, hanem a pápa feladata volt, így III.Ottó Róma felé indult, ahol II. Szilveszter pápával egyetértésben előkészítették a Koronának a lengyel királyi követnek történő kiszolgáltatását. Tették ezt annak ellenére, hogy III. Ottó előzetesen ezt már Szent István erélyes fellépése és követelése ellenére is, hiszen neki legfeljebb adtak volna egy másik koronát. Ezt nyugodtan megtehették volna, mivel abban az időben már nem élt olyan ember aki a Szent Koronát azonosította volna. A koronaküldés tehát azt jelenti, hogy a pápa és a császár beletörődött a már több, mint 100 éve fennálló új európai helyzetbe, melyben Magyarország a Pápasággal, a Német-Római Császársággal és a Bizánci Császársággal egyenrangú hatalomként szerepelt. Nem szivesen tették, ugyanis ezzel a diplomáciai gesztussal kénytelenek voltak immár harmadszor is fejet hajtani a hun-szabír-avar-magyar nép államszervezői tehetsége és katonai ereje előtt.
kep
            II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár tehát be akarták csapni Szent István magyar királyt egy hamis korona küldésével. Ekkor szólt közbe az az álom, amelyben Isten angyala közölte a pápával, hogy azt a koronát, melyet a lengyelek királyának készített elő, a magyar királynak kell kiadni.
            III. Ottó zseniálitása ismét megmutatkozott, mert a felsőbb cél érdekében lemondott a korona személyes átadásáról. Még a látszatát is kerülte egy hűbéri viszony kialakulásának (a korona személyes átadása ezt jelentette volna), ami veszélybe sorolhatta volna Istvánt   lázadó   szellemű   riválisaival  szemben.  Ezzel  a pápától kapott koronával,
függetlenségének teljes megtartásával, koronáztatta meg magát István 1000 karácsonyán, Esztergomban. Így bizonyosak lehetünk afelöl, hogy a Szent Korona első királyunk fejét érintette.
            Ezek szerint a Szent Korona nem keletkezhetett 800 után. De a 800-ból is bizonyosan elvehetünk még jónéhány évszázadot, mert nyílvánvaló, hogy az avar udvarokban nem volt senki, aki képes lett volna ezt a koronát megtervezni, bármelyik avar kagán részére. Arról nem is szólva, hogy mint keresztények arianusok voltak, így a Szentháromságot tagadták. Az avarok tehát erőszakkal szerezték a koronát, akár zsákmány eredményeként, akár hódolati ajándékként.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

A Magyar Szent Korona szerkezeti tényei

1. A csüngők
            A Korona-vizsgálat első eredménye az lett, hogy a Magyar Szent Korona csüngői közül csak ötöt lehet erdetinek tekinteni. Mindkét oldalán a két-két középső csüngőt utólag szerelték fel a Szent Koronára. Ez technológiai tény. A Szent Korona öt csüngővel készült. A pótlólag felszerelt csüngők, elkészítésük módját tekintve, annyira hasonlítanak az eredetiekre, hogy csak olyan műhelyben készülhettek, amleyben ismerték és gyakorolták a korábban alkalmazott módszereket. Ez is tény. A kiegészítés technikája a VII-IX. századi nyugat-felvidéki avar ötvösség, valamint a X. századi reichenaui ötvösműhely technikai megoldásait követi. A később felszerelt csüngők legközelebbi technikai párhuzama az a nyakék, amely az úgynevezett Gizella-kincs részeként tartanak ma számon.


kep

           804 után a technológia  megörzésében  mindenképpen  hatalmas
szerepet  játszott  a  nyugat-felvidéki  és  morvaországi  avar  ötvösség.
Ennek  oka  az  lehetett,  hogy ez a terület (Nyugat-Felvidék és Morva-
ország) kimaradt mind a Pipin és Nagy Károly, mind  pedig a bolgárok
vezette  hadjáratoktól. Ezért ezen  a területen érintetlen  maradt az avar
közigazgatás, az  állami  társadalmi  szervezet,  folyamatos  volt  az  át-
alakulás az avar és a morva  államalakulat között. Ez azt jelenti, hogy a
helyi   uralkodó  réteg   morvává   alakult,   mindenben   megtartotta   a

korábbi avar ízlést, így az ötvösművészet is szabadon fejlődhetett tovább. Valószínű, hogy ennek a területnek a IX-X. századi ötvössége volt az egyik forrása, alapja azoknak a keleti frank vagy dél-német műhelyeknek, melyek közül az egyikben, a reichenauiban 962-ben elkészítették a Szent Német-Római Birodalom koronáját.
            De az is lehet, hogy éppen az Árpád-féle honfoglalók elől menekűltek el a morva udvar avar ötvösei, és éppen ők alapították meg azt a dél-német műhelyt, amelyben később az Ottó-kori császári ékszerek készültek.


            Korábban szó volt róla, hogy a Szent Koronára utólag felszerelt
csüngők  X. század  végi készítésére  jó történelmi  alkalma  adódhaott
III. Ottó  német-római  császárnak. Az a feltételezés is  felmerűlt, mely
szerint a Szent Korona III. Ottó révén, II. Szilveszter pápa közreműkö-
désével  került  vissza a  Kárpát-medence  új keresztény uralkodójához,
István  magyar  királyhoz.  Maga  a  visszaadás lehetett az  az  alkalom,
amikor a  csüngők  számát  ötről kilencre  egészítették  ki. Ma már úgy

kep

vélik, hogy a kiegészítés sokkal korábban, az avar korban, 795-800 között is megtörténhetett. Szigeti István kutatásai alapján ugyanis feltételezni lehet, hogy 800-ban -Rómában- Nagy Károly frank királyt a Szent Koronával koronázták császárrá. A számmisztika szerint a legmagasabb rendű uralom jelképes száma a kilences. A kiegészítést avar ötvösök végezhették Nagy Károly udvarában. Ezt a feltételezést erősíti a tény, hogy a Szent Korona újabb láncai megegyeznek a Nagy Károllyal eltemetett, ún. Nagy Károly-talizmán láncával.

Vissza a tartalomjegyzékhez


2. Az abroncs
A Magyar Szent Korona alsó része, egy 2 hüvelyk széles (magas), 64 cm belméretű, szabálytalan ellipszis alaprajzú abroncsból, egy 9 elemü pártából és egy hátul kimagasodó zománcképből áll. Az abroncson és a pártán 10 emberalakos, görög feliratú zománckép található: Jézus, a Fiú Isten, Mihály arkangyal, Gábriel arkangyal, Szent György, Szent Demeter, Szent Kozma, Szent Damján, Konsztantinosz Porfürogenetosz (bizánci császár –uralkodott 913-959 között, a továbbiakban általában Konstantin néven szerepel), Geobicász (Turkia Istenben hívő királya), valamint egy Mihály nevezetű bizánci császár.


kep

     A zománcképek kereteinek, foglalatainak, a rajtuk levő műveleti
nyomoknak a  részletes  elemzése után  kijelentették,  hogy  Mihály
arkangyal,  valamint  Szent György,  Szent Demeter,  Szent Damján
és Szent Kozma képeinak  keretein nincsenek  kifoglalásra, utólagos
képkivételre utaló nyomok, tehát ezek a képek eredendően Magyar-
ország  Szent  Koronájának  részei!  A  homlokzati Pantokrátor-kép
(az  Utolsó  Ítéletet  hírdető  Fiú  Isten)  alsó  részén  vannak  ugyan

utólagos gyűrődési nyomok, ezek azonban magyarázhatóak a párta sérülésével és a kép foglalatának valamikori hátradöntésével. Nincs arra ok, hogy szakmai szemmel nézve bárki is megkérdőjelezze a Pantokrátor-kép eredetisését. A Pantokrátor-kép jobb és bal oldalán elhelyezkedő átlátszó zománcképekről az aranymüves szempontú elemzés ugyancsak azt állapította meg, hogy azok eredetiek, tehát a Szent Koronával egykorúak.
Nem mondható viszont el ugyanez a hátsó három képről -Konstantin, Geobicász és Mihály császár képéről-.


           Konstantin császár képe méretben annyival nagyobb a hat eredeti
szögletes képnél, hogy azt nem tudták rendesen  befoglalni, úgy kellett a
foglalatba beleerőltetni. A foglalat  falait többször  meggyűrték, megsér-
tették. Ezekből a tényezőkből azt a következtetést  vonhatjuk le, hogy ez
a  kép nem  a Szent Koronára   készült.  Ezt erősíti továbbá  az is, hogy a
Konstantin-kép  bal  szélén jól  láthaóak  annak a  foglalószerszámnak  a
nyomai, mellyel  ezt a képet a  valamikori  helyére befoglalták. Abból az

kep

eredeti foglalatból vették ki ahhoz, hogy a Szent Koronára felszerelhessék. Tehát a Szent Koronán egy másik kép volt a mostani Konstantin-kép helyén.
Még feltünőbb technológiai rendkivüliségek látszanak Mihály császár képén. A Mihály-kép 47 mm széles, mögötte lévő képfoglalat viszont csak 44 mm belső szélességű. A kép magassága 39 mm, a mögötte lévő foglalaté viszont csak 31 mm. Mivel a képet sehogy sem lehet beleilleszteni a foglalatba, a felszerelést szegecseléssel végezték el. Azt is két alkalommal. A két szegecs számára előbb a kép felső részén fúrtak lyukakat úgy, hogy átfúrták a foglalat hátsó falát, de még a mögötte elhelyezkedő Tamás-képet is. Ezt a szegecselést azonban valamikor megszüntették és helyette két új szegecslyukat fúrtak a kép két szélére úgy, hogy az új szegecselés kedvéért most Tamás apostol képének két oldalán csak a hátsó pántot fúrták át.

kep

         Fontos megjegyezni, hogy ma a Mihály-kép mögötti foglalat alsó
vízszintes fala hiányzik. A  képfoglalat alsó  lemeze megvolt, csak utó-
lag  levágták  a foglalat  alsó  falát, mert  arra gondoltak,  hogy a  képet
esetleg  befoglalhatják a foglalat maradék  palástjába. Ez esetben azon-
ban a kép alul kicsúszott volna a keretből, mert a keret ott nyitottá vált.
Ezt a kicsúszást  akadályozta meg a  Mihály császár –kép hátoldalának

alsó peremére ráforrasztott „papucs”, mivel ez az abroncs második gyöngydrótgyűrűjére támaszkodik és a képet nem engedi lefele csúszni. Ahhoz, hogy a Mihály császár-képet felszerelhessék, gyöngyöket távolítottak el az abroncs felső gyöngysoráról. Az abroncs alsó és felső gyöngysorának kialakított hely 13-13 egyenlő hosszúságú szakaszra oszlik. Az alsó sorban 156 gyöngy van, a felsőben 146. ez a tíz abból a szakaszból hiányzik, amely a Mihály császár-kép alatt húzódik.
Az abroncs alsó peremén húzódó gyöngysor gyöngyeinek száma 156, ami 13 x 12, vagyis pontosan 13 tucat és a gyöngysorok 13 szakaszra vannak felosztva. Ezek a szakaszok 2-2 hüvelyk hosszúak, ez összesen 26 hüvelyk, ami viszont az abroncs belső kerületének is a hossza. Tehát minden kéthüvelykes hosszra jut egy tucat gyöngy. Ez feltétlenül tudatos és megfontolt szerkesztésre vall. Mivel ez most is így van az alsó sorban, így kellett lennie a felsőben is a Korona készítésekor. Eredetileg tehát az abroncs gyöngysoraiban összesen 312, vagyis 26 tucat gyöngy volt és a 26-os szám ismét az abroncs belső kerületére utal. A Szent Korona abroncsába lévő gyöngyök száma tehát ma hiányos, számértéke így nem fejez ki semmit. A gyöngyök számának csökkentésével a Magyar Szent Korona Isten nevét tartalmazó jelentését csonkították meg. A fent felsorolt tényekből pedig az következik, hogy Mihály császár-képe sem volt rajta a Szent Koronán, amikor azt készítették.


            Hasonló  a helyzet  Geobicász király képével is.  Itt is látszanak
olyan apró nyomok, melyek arra utalnak, hogy a foglalatot megbontot-
ták és  a képen  is láthatóak  annak a  szerszámnak a  nyomai,  amellyel
eredeti  helyükről  kiszerelték,  kifeszegették.  Mivel   elképzelhetetlen,
hogy  a  Szent Koronának  ezt  a  képfoglalatát  üresen  hagyták  volna,
nyílvánvaló, hogy ezen a  helyen is  volt egy kép  Geobicász képe előtt,
amit valamilyen okból kiemeltek.

kep

A képeket miután belehelyezték a keretbe poncoló hengeres oldalával az aranyműves az egyik sarokból indulva a kép keretperemét a kerettel egyirányú, húzó-vonó mozdulatokkal ráhajlította a kép peremére. Ennek nyomai láthatók a Gábriel-kép keretének bal oldalán és felső részén, a Demeter-kép keretének egészén,a Szent György-képkeretének felső és alsó részén, valamint a jobb oldalán, a Kozma-kép keretének felső részén, a Damján-kép keretének egészén és felfedezhető ez a megoldás a Geobicász-kép keretének egészén is. Ez a művelet azonban nem volt minden kép esetében tökéletesen elégséges megoldás, mert a képek megsértése nélkül nem tudták minden keret minden egyek oldalát úgy ráhajlítani a kép szélére, hogy a kép szorosan álljon a keretben. Egyszerüen szolva ennek a müveletnek az elvégzése után maradtak még olyan képek, amelyek mozogtak a foglalatokban. Ilyenek voltak Mihály és Gábiel arkangyalok, György, valamint Kozma képei. Ezeknek a képeknek a kereteit, illetve a foglalatait más művelettel tovább kellett erősíteni. Ezt a foglaló poncoló lapos végével végezték. Az egyik megoldás az volt, hogy a képkeret lemezét oldalról préselték hozzá még erősebben a kép pereméhez. Ennek nyomai látszanak, a Demeter-kép keretének jobb oldalán és közepén, a György-kép keretének felső részén a bal sarok mellett, valamint a Geobicász-kép keretének jobb oldalán az alsó sarok mellett. A többi helyen az történt, hogy a keretek peremét a laza részeken felülről a poncoló szerszám lapjának széléval apró nyomásokkal még jobban hozzápréselték a képek pereméhez.

kep

Ezt a  megoldást lehet  látni a  Mihály  arkangyal-kép
keretének bal  oldalán, felső részén és jobb oldalán, a
Gábriel-kép keretének  jobb oldalán  az alsó részén, a
Szent György-kép  keretének bal  oldalán és jobb alsó
sarkán,  valamint  a  Kozma - kép  keretének  egészén.
Mihály  arkangyal   képének   jobb  és  bal  oldalán  a
foglaló-poncoló  sarka  rajta  hagyta  a  nyomát a  kép

szélein is, pont-sort alkotva azon. Nagyon fontos,hogy a képen és a kereten lévő nyomok párban vannak, vagyis ugyanazzal a szerszámmal végzett ugyanazon mozdulat egyszerre hagyott nyomot a képen és a kereten. Ez a jelenség, kiegészítve azzal a ténnyel, hogy nincs a kereten kifoglalás nyoma, arra enged következtetni, hogy a Mihály arkangyal-kép tehát eredetileg is ugyanezen a helyen állt. Következésképpen a párja, a Gábriel-kép is a Magyar Szent Korona eredeti képe.
A Demeter-kép foglalatán semmilyen sérülési nyom nincs, ez a kép is eredeti, tehát a párja, a György-kép is az. Ez azért van így, mert a György-kép a Demeter-képnek tükörszimmetrikus párja és a rekeszrajzolatuk teljesen egységes.
Teljesen ép a Damján-kép keret, tehát ezt nem bontották meg. Ebből az következik, hogy Kozma-képe (a Damján-kép párja) is az eredeti helyen van.

          A Magyar Szent Korona ún. „bizánci stílusú”
képein  több  olyan díszítő- és  képalkotó  elem van,
amely Konstantin, Mihály császár illetve Geobicász
képén  is  éppen  úgy  előfordul,  mint az eredetinek
tartott   képeken.   Ilyenek  pl.  a  jelvényt   hordozó
rudakat  tartó  jobb  kezek,  a  ruhadíszítő  szívek, a

kep

fülek, a díszgallérokés a betűk. A hasonló elemek alkalmazása aonban nem jelenti a képek egy műhelyben és egy időben való készülését. Ezeken a képeken a technikai kivitelezés szempontjából kétféle alkotóelem van. Van egy csoport, amelyben az azonos ikongráfiai elemek azonos módon készültek. A másik csoportban az azonos ikongráfiai elemek eltérő módon készültek. Az eltérések pedig megfelelnek a Szent Korona korábbi szerkezeti elemzésekor tett megállapításoknak, mely szerint a szentek képei egy műhelyben készültek. Konstantin és Mihály császár képei egy másikban, Geobicász képe pedig egy harmadikban. Az első csoportba a képek olyan elemei tartoznak, amelyek a keleti keresztény ikográfiában századokon keresztül ugyanolyanok, változatlanok maradtak. Jó példa erre az, hogy Szent Mihály és Gábriel arca még a velencei Pala d’Oro  századokkal később készült zománcképén is hasonló.
A Szent Korona esetében Ludvig Rezső aranyműves megfigyelte, hogy Konstantin arca hasonlóan finom rajzú, kerekded, mint az arkangyalok arca, továbbá,hogy Konstantin füle hasonlít Szent György füléhez és, hogy a két arkangyal díszgallérja ugyanolyan, mint Konstantin díszgallérja. Tehát, Konstantin arcát szemből ábrázolták, íve szinte tökéletesen lágy. A két arkangyal arcát félprofilban rajzolták meg, de mind a rajzolat vonala, mind a kivitelezés módja kevésbé finom, sőt, a két arkangyal valójában erős állú ifjakat ábrázol. A két arkangyal, a két katonaszent és a két orvosszent arca pártus szobrok és a közép-ázsiai hunok arcára emlékeztet, ami azt jelenti, hogy a képek eredeti mintáit a Közép-Ázsia-Kaukázus térségében készíthették el.


A másik közös elem a gallér. Mint tudjuk, Gábriel  és
Mihály arkangyalok isteni hírnökök,  olyan szelemlé-
nyek, akik  az isteni  akaratot  közvetitik  az  emberek
felé. Ugyanakkor  Konstantin  császár  is  ilyen  dísz-
gallért  visel.  A   kelet-római  császárok  úgynevezett
istencsászárok  voltak, nem  csak az állam, de egyben

kep

 az Egyház fejei is. Ilyen értelemben ők is isteni hírnököknek tekinthetők. A díszgalléron kívül a dicsfény is kijárt nekik. Ha ábrázolták, ezzel jelezték „isteni” és életükben is szent mivoltukat. A Magyar Szent Korona zomácképein látható gallérok székein piros színű sávok vannak, bennük köröket, illetve gyöngyket utánzófehétr köröcskék. A piros sáv két oldalán vékony aranyszalagok futnak végig. Az aranymüvesek több szakaszból építették fel ezeket a sávokat, valószínüleg az aranyszalagok elégtelen hosszúsága miatt. A stabilitás miatt a párhuzamosan futó drótokat „U” alakban meghajlítják és így csinálják meg a párhuzamos csíkokat. Megfigyelhetjük, hogy a két arkangyal képén, ahol egy „U” alakú szakasz véget ér, az „U” alak nyitott részével, ott a folytatás rendszerint a zárt részével kezdődik. Nem így van a Konstantin kép esetében. Ott két zárt rész találkozását is megfigyelhetjük.

kep

A feliratok nem egyazon időben való
készülését  bizonyítja,  hogy a három
uralkodó-kép  „A”-betűi  nem ugyan-
olyanok, mint a Szent Korona eredeti
képeinek „A”-betűi. A három uralko-
dó-kép „A”-betűinek szárai nem lóg-
nak   túl  a  vízszintes   alsó  vonalon.

kep

Ezzel szemben az eredeti képek „A”-betűinek szárai Kozma és Damján estében is endszeresen túllógnak. Gábriel és Mihály arkangyalok képein öszesen három „A”-betű van,ebből kettő szabályosan túllóg a két ferde szár a vízszintes vonalon.
A feliratok nem egyazon időben való készülését bizonyítja, hogy a három uralkodó-kép „A”-betűi nem ugyanolyanok, mint a Szent Korona eredeti képeinek „A”-betűi. A három uralkodó-kép „A”-betűinek szárai nem lógnak túl a vízszintes alsó vonalon. Ezzel szemben az eredeti képek „A”-betűinek szárai Kozma és Damján estében is rendszeresen túllógnak. Gábriel és Mihály arkangyalok képein összesen három „A”-betű van, ebből a kettőn szabályosan túllóg a két ferde szár a vízszintes vonalon. A harmadik esetében jól látszik, hogy a poncoló ötvös elfelejtette beütni a bal oldali szár alsó háromszögét. Az is megfigyelhető, hogy a két császárkép feliratát készítő ötvösök nem ugyanolyan poncoló szerszámokkal dolgoztak, mint a többi kép készítői. Ezek a betűk könnyedebbek, vékonyabbak, filigránabbak. A Geobicász-kép készítőinek poncoló szerszámai inkább hasonlítottak az erdeti képek készítésénél használt poncolókra, de ezek mintha kopottabbak lettek volna. A betűk háromszögei sokkal jobban belesimulnak az egyenes szárakba, mint az eredeti képek betűinek esetében.
A görög nyelvű zománcképek feliratainak ellemzése tehát azt eredményezi, hogy az eredetinek tartott képnek feliratai egyazon szerszámkészlettel készültek, ettől eltért a két császár-képé és egy harmadik szerszámkészlet segítségével készült a Geobicász-kép.
Ha az aranyműves elemzéstösszevetjük Moravcsik gyula 1938-ban írt nyelvészeti elemzésével, akkor az derül ki, hogy a két császár-kép valóban készülhetett a XI. század második felében. A Geobicász-kép pedig a IV-XII. század  között elvileg bármikor készülhetett.
kep
Az eddigiek összefoglalásaként megállapítjuk, hogy a Szent Korona „görög” stílusú zománcképeinek ikonográfjai-technológiai vizsgálata pontosan megerősítette a szerkezeti technológiai vizsgálat eredményét, amely szerint nem tartozik a Szent Korona eredeti képei közé a három uralkodó képe  közül is kiválik a Geobicász-kép.
Mivel a hátsó három kép nem szerepelt a Szent Koronán annak készülésekor immár semmi sem bizonyítja az abroncs 1074 és 1077 közötti készülését, tehát nem lehet azt állítani, hogy a Szent Korona nem volt Szent István tulajdonában.
Azért is megalapozatlan minden eddigi körmeghatározás, mert a Szent Koronán szereplő Konstantin császár másik neve is fel van írva a képre így teljes a neve: Konsztantinosz Porfürogenetosz. Ilyen nevű bizánci császár pedig csak egy volt és 913-953 között uralkodott. Ő pedig -mint tudjuk- nem adott koronát a magyaroknak, sőt, fiát is arra intette, hogy ő se tegye.

Vissza a tartalomjegyzékhez


3. A keresztpánt
            A Szent Korona kersztpántján lévő Krisztus-képről és a nyolc apostolképről a korábbi kutatások is megállapították, hogy azok együtt készültek a keresztpánttal. Ezt a tényt az aranyműves elemzés is igazolja. Ugyanakkor széles körben elterjedt az a nézet, mely szerint a keresztpánton nem nyolc, hanem tizenkét apostolkápnek kellett lennie, tehát a pántok valamikor hosszabbak voltak és ezért eredetileg nem tartozhattak a Szent Koronához.

 kep

      Sokan azt állítják, hogy a keresztpánt eredetileg nem volt kupolás
szerkezetű,utólag hajlították meg a pántokat,amikor a pántok végeiről
egy-egy  képnyi  hosszúságot  levágtak.  A  keresztet  sem  tartották a
Szent  Koronához  tartozónak,  mondván:  a felső  Pantokrátor- képet
utólag  fúrták át,  hogy  ráültethessék  a keresztet.  Természetesen  az
egységes Szent Korona ellen szóló érvnek tartották az  apostolképnek
az  abroncs  képeiről  eltérő  stílusát,  valamint  azt  a  tényt,  hogy  az
apostolképek feliratai latin nyelvüek.

            A Magyar Szent Korona felszentelt tárgy. A kereszténység első századaitól kezdve az ilyen tárgyakon gyakori volt a kétnyelvűség, mint ahogy az egyházszakadást megelőzően ez az Egyházban általában elfogadott dolog volt. A stíluskülönbségről már szó volt korábban, de Szigeti István is meggyőzően bizonyítja, hogy például egy középkori kódex iniciáléit, képeit esetenként négy-öt mester különböző stílusban festette meg mégis ugyanarról a kódexről van szó. Ezért feltétel nélkül elfogadhatjuk Szigeti Istvánnak azt az érvelését, hogy a Szent Korona kupolája Isten égi, abroncsa pedig földi uralmát jelképezi. Így a két jelentéstartalom miatt tökéletesen indokolt a kétféle stílus. Ugyanakkor megállapítható, hogy a Szent Koronán is több mester dolgozott egyszerre.
            A kérdésre, hogy kupolás volt-e a keresztpánt vagy sem, nagyon egyszerü a felelet. Az aranyműves vizsgálaton megállapították, hogy a képek ívesre készültek, ebből pedig az következik, hogy a keresztpánt kupolás szerkezetű volt.


           Mikor  fúrták a  lyukat a felső Pantokrátor-képre?  Ugyancsak
az aranyműves vizsgálatkor állapították meg, hogy a rekeszek nincse-
nek  utólag  elszabdalva, „megállnak”  egy gyűrű mentén, nem folyta-
tódnak  a  lyuk középpontja  felé és a lyuk szélét szabályosan felpere-
mezték.  A felperemezés  pedig azért eredeti,  mert tökéletesen szabá-
lyos és azért is, mert ha  utólag akarták  volna felperemezni, akkor az

kep

csak a zománckép tejes roncsolódása árán sikerülhetett volna. Márpedig a zománckép roncsolódásának az oka éppen a kereszt, vagyis előbb volt ott a kereszt és csak azután roncsolódott a zománckép. A lyuk tehát előbb volt a lemezen, mint a zománckép. A Szent Korona keresztpántja tehát ugy készült, hogy keresztet hordozzon.
            A híres Gizella-kincsben van egy fibula és egy brosstű. Mindkettőn van domborított zománckép, mindkét domborított zománckép lyukkal a közepén készült és egyik esetben sem készítették a zománc belső peremére külön erősítést.. Mindkettőn van domborított zománckép, mindkét domborított zománckép lyukkal a közepén készült és egyik esetben sem készítették a zománc belső peremére külön erősítést.
            A keresztpánton eredetileg nyolc apostol képe volt. Az Atya képétől jobbra Szent Péter és Szent András, az Atya képétől balra Szent Pál és Szent Fülöp. Az Atya kép háta mögött Szent Jakab és Szent Tamás, előtte Szent János és Szent Bertalan. A Szent Korona a történelem során több ízben erősen megsérűlt.


 A  sérülések   következtében  a  keresztpánt   kupolája  többször
 berogyott,  több  helyen  eltört és  megrepedt.  A sérülések és az
 azokat  követő  javítások  során  János  apostol  képe kivételével
 minden  apostolkép  erősen megsérűlt.  E sérülések alkalmával a
 zománcképek  az eredeti  állapothoz képest erősen meghajoltak,
 egyesek a  javítások alkalmával  igyekeztek vissza is hajlítani. E
 hajlítások  következtében  a zománcok  eltöredeztek.  Az eltöre-
 dezett  zománcdarabkák  egy  része  pedig  ki  is  pergett.   Ilyen

kep

sérüléseket szenvedt Péter, Pál, Jabab, Tamás, András és Fülöp apostol képe. Ezen kívül Szent Tamás képét két helyen át is fúrták, amikor Mihály császár képét először felszerelték.


 kep

 

Szent Bertalanapostol képét szándékosan megcsonkították.  Amint az a
képen is látható, megmaradt a kép felső része a felirattal és egy-egy kis
rész az apostol fejének két oldalán. Ebből a két részletből tudjuk,  hogy
Bertalan apostol fejének két oldalán olyan indadísz volt, mint amilyent
Fülöp és  Tamás  apostol képén  lehet  látni.  Ezekről az   indadíszekről
semmilyen irat vagy képi dokumentáció nincs.  A Bertalan kép feliratá-
ban az  a  különös, hogy  a név  elől  hiányzik  a SCC  (szent) jelentésű
betűcsoport.Ezen kívül a név elejéről és a végéről is hiányzik a mással-
hangzó. Így a kép  felirata  Bartholomeo helyett Artholo.  De feltételez-
hetjük, hogy abban  az időkben is szokás  volt a becenév és  a rövidítés

és így akár Szent Bertalannak a beceneve is lehetett.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez 

 

A Magyar Szent Korona
a legendák és mondák világában

  1. A Magyar Korona – Szent István legendája és Szalay László nyomán –

„Nagyon bölcsen igen jól tudta István király, hogy népét a pusztulástól csak úgy őrízheti meg, ha a nyugati szokásokatés a keresztény vallást az országban meggyökerezteti. Ezért nagy buzgalommal folytatta atyja, Géza fejedelem munkáját, és mint jó pásztor, erős kézzel térítette népét a helyes útra.
Amikor a nyugati országok papjai és szerzetesei meghallották, hogy István király az egész népet megtéríti, nagyon megörültek. Mindjárt felkerekedtek, és jöttek, özönlöttek mindenfelől, hogy a pogány magyarokat jó útra tereljék, tévejgő lelküket Krisztusnak megnyerjék. A nyugati papok és szerzetesek éjt nappallá téve fáradoztak, és a sok fáradozást siker koronázta: a magyar nép keresztény hitre tért.


           Örömmel látta ezt István király, és azt gondolta, hogy munká-
jára a  pápa úr  áldását kéri.  Hívatta ez okáért  Asztrik  apátot,  és azt
mondotta neki:
           - Atyám, itt az ideje, hogy munkánkra a pápa úr áldását kérjük.
           De nem csak pápai áldást,korona is kell a magyar királyoknak,
hogy éppen úgy  megkoronázzák  őket,  mint  a többi keresztény feje-
delmeket.
      Menj hát Rómába, atyám, és kérj áldást meg koronát a pápa úrtól.

kep

- Úgy legyen, ahogy kívánod – mondta az apát, s mindjárt elindult Rómába, hogy a pápa úrtól áldást és koronát kérjen.
De akárhogy sietett, megelőrte az apátot a lengyel fejedelem követe: az is koronát kért a maga uralkodójának, a lengyel fejedelemnek.
Már el is készült a korona a lengyel fejedelem számára, II. Szilveszter pápa éppen el is akarta küldeni, amikor egy éjjel csodálatos álmot látott. Álmában az Úr angyala jelent meg előtte, és így szólt hozzá:
- Holnap egy ismeretlen nép követei érkeznek hozzád, akik fejedelmük számára koronát kérnek. Add nekik a kész koronát, mert őket illeti.
Másnap a pápa úr előtt megjelent Asztrik apát, és István király nevében áldást és koronát kért.
A pápának eszébe jutottak az angyal szavai, és meghajolt Isten akarata előtt. Azt mondotta Asztrik apátnak:
- Én apostoli vagyok, István fejedelen pedig apostol.
Ezekkel a szavakkal átadta a szent koronát az apátnak.
Milyen szép ajándékot küldött a pápa úr az első királynak! A magyar korona csillog-villog az aranytól, középen a Megváltó képét, körben pedig az apostolokét mutatja. A Megváltó feje fölött a nap, a hold és a csillagok kápe ragyog, mellette két élőfa áll.
A szép fényes koronával az első királyt ünnepélyesen megkoronázták, aztán a koronázási jelvényeket Székesfehérváron ünnepélyesen elzárták. De azért gyakran elővették, mert a sátoros ünnepeken újra meg újra a király fejére tették a koronát.
A magyar korona maga az egész ország, hazánk földjének minden gazdagsága, és népének egész boldogsága.
Amikor Imre király fegyvertelenűl lépett öccsének, Endrének a táborába, senki se mert rá kezet vetni, mert fején volt az ország koronája.
Úgy őrízték a régi királyok a koronát, mint a szemük fényét.
De mikor a királyság lehanyatlott, a korona fény is elhalványult.
Amikor az utolsó Árpád-házi király, III. Endre meghalt, három idegen trónkövetelő lépett fel: a cseh vencel, a német Ottó és az olasz Róbert Károly.
Vencel cseh király nagy sereggel tört be az országba, és nemsokára bevonult Buda várába. Ott békés szándékot mutatott: megkérte a magyar urakat illető szóval, engednék meg, hogy a fia a magyar királyok minden díszét magára öltse. Csak úgy próbaképpen.
A magyar urak beleegyeztek, és a próbából az lett, hogy Vencel király a koronát az összes kincsekkel együtt kivitte az országból.
De már ezt nem tűrhette – Ottó bajor herceg, aki IV. Béla király unokája volt. Megszerezte a koronázási jelvényeket a cseh királytól, azzal útnak indul, hogy Magyarországon megkoronáztassa magát.


kep

           Éjjel indult útnak, csekély kísérettel vonult, hogy gyanút ne keltsen.
Féltette a koronát,  erősen féltette,  ezért ügyesen  elrejtette. Egy  hatalmas
kulacsba beledugta, a kulacsot pedig szíjjal a nyeregkápához erősítette.
           Így vágtatott csekély kíséretével, s hát  hajnalban észrevette, hogy a
szíj megereszkedett, és üresen lóg a nyeregkápán.
            - Elveszett a korona!
            Fordulj, vágtass visszafelé! Meg kell találni mindenáron!
            De annyi volt ott az  utasember, hogy  remélni se  lehetett  semmit.

Majd épp a koronát hagyták az út szélén heverni.!
De mégis, milyen a szerencse, a kulacs éppen egy pocsojába esett, ott a herceg egyik csatlósa meg is találta. Nagy volt az öröm: megvan a kulacs s benne a korona!
Mondták is a herceg udvari kísérői:
- Csodát tett az Isten! Most, már világos kit illet a korona!
De a katonák csak hümgettek, és azt mondták:
- Rossz ómen, rossz előjel a korona elvesztése. Hej, ha a korona beszélni tudna! Be
sok rablásról, lopásról, csalásól szólhatna!
Erzsébet királyné, Albert király özvegye parancsot adott az egyik udvarhölgynek, hogy lopassa el a koronát. Nem kellett ezt Kottáner Ilonának kétszer mondani! Mindjárt összeszűrte a levet egy katonával, aki azelőtt lakatos volt, és bevezette a visegrádi várba, ahol a koronát őrízték. De bár őrízték volna! A lakatos meg egy társa éjjel a vár kápolnáján keresztül bejutott a várba. Kottáner Ilona átadta nekik a kulcsokat, maga pedig a kápolnában ájtatosan imátkozott a vállalkozás sikeréért. Jól imátkozott, mert azalatt a két mesterember leszerelte és feltörte a zárakat. Csak a korona tokján levő lakatot nem bírták lefűrészelni. Azt aztán kalapáccsal leverték. Akkora volt a zaj, hogy a palota vízhangzott belé, de hiába, mert akkor már nem állt őrség, amely a koronát védelmezte volna.
            Amikor a koronát a tokból kivették, a tokot a kályhában elégették, azután egy vörös bársonypárnát fölfejtettek, a toll egy részét kivették belőle, és a koronát belevarták a párnába.
            Másnap reggel Kottáner Ilona útnak indult: vitte a koronát a királyné után, Komárom várába. A koronát jól elrejtették, a vörös bársonypárnát egy tehénbőr iszákkal letakarta, és erősen lekötötte.


Késő éjjel kelt át a zajló Dunán,  megérkezett  Komáromba,
felkereste a királynét, és átadta neki a koronát.
         A királyné pedig László fiát, aki akkor háromhónapos
volt,  Széksefehérvárra vitte, és  ott ünnepélyesen megkoro-
náztatta.
De alig, hogy vége letta szertartásnak, már futásnak is eredt
a gyülekezet, mert Ottó hadai veszedelmesen közeledtek.

kep

Amikor menekülésre került sor, a királyné a koronát a csecsemő király bölcsőjében rejtette el. Útközben megszálltak a Mihályi-kastélyban, amely Kapovár mellett állt.
A királyné fel-alá járt a kastélyban, hol az egyik, hol a másik ablakhoz futott, mert fált az üldözéstől. A koronát sem merte magánál tartani. De ugyan hova rejtse?
Végre meglátott a kastély kapuja mellett egy fűzfát, annak az odvába rejette a koronát. Erősen meghagyta Ladányinak, a kastély urának, hogy jól ügyeljen, de maga sem aludt az éjjel, egyre csak azt leste, megvan-e még a korona.
Reggel megint elrejtette a csecsemő bölcsőjében, és magával vitte külföldre.
De III. Frigyes császár, aki látta a királyné szorult helyzetét, csak kétezerötszáz forint zálogdíjat adott a koronáért. Bezzeg amikor Mátyás király vissza akarta venni, akkor már hetvenezer forintot követelt érte. De mit lehet tenni? A koronát drága áron kiváltották, s a következő esztendőben az agg Széchy Dénes azzal koronázta meg az ifjú Mátyás királyt.”

Vissza a tartalomjegyzékhez

2. A Csodaszarvas-mondák jelentősége
            A szkíta-hun pártás és keresztpántos koronák keresztényiesülési folyamatának tanúja a művészettörténet, a bizánci keresztény legendakör, de nem utolsó sorban a hun-magyar mondakör is.

kep

A szarvasagancs  kereszttel  való felcserélésére  jó példa
Szent  Hubertus és  Szent Eusztáchius esete. Mindketten
pogány,  sőt   keresztényűldöző  római   katonák  voltak,
akik Hunorhoz  és Magorhoz hasonlóan szarvasvadászat
közben  kaptak  égi jelet. Szent Hubertus esetében pedig
éppen   éppen Jézus feje, mögötte kereszttel.  A jelenés  mindkét 
             katonatisztet  arra ösztönözte, hogy ne ejtse el a szarvast,
 és ez után az eset után mindketten meg is tértek.

A Csodaszarvas-vadászat tehát nem csak a hun-magyar mondakör része, hanem a világ keresztény hitre történő térésében is egy igen fontos jelenéssorozat. Szent Hubertus és Szent Eusztáchius szarvasjelenését pontosan úgy kell értékelni, mint a Szent Pál megtérését eredményező jelenést vagy a modern korban a Lourdes-i, fatimai, garabandáli és medjugoriei jelenéseket. Ezeknek is a keresztény hit megerősítése szempontjából van óriási jelentősége.A fentieket figyelembe véve a Szent Koronát egy keresztényiesűlt hun papkirályi koronának tartják.

kep

A művészettörténet-  és   történetírásban   mind  a  mai
napig  az  az általános  felfogás,  hogy  a keresztpántos
korona  megegyezik a bizánciak  boltozott koronájával,
a kamelaukionnal. Ez  nagy tévedés, mert a kamelauki-
onnak  elnevezett  korona tulajdonképpen egy feldíszí-
tett textilsapka, mely a Constanzia-koronára és a keleti
keresztény püspöksüvegekre emlékeztet leginkább.
A  Római  Birodalomban  még a koronát sem ismerték,
és utódállamaiban is, Bizancban és Nyugat-Európában

kep

még csak felkenéssel avatták fel a keresztény uralkodókat, amikor a keleti birodalmakban és országokban már általános volt a pártás, az egy-, a három-, és a négy-pántos vagy éppen keresztpántos koronák használata. A keresztpántos koronák használata egyértelmüen a hunokhoz kötődik. Az „A Szent Korona Attila öröksége?” címü könyvében Endrey Antal a következőket írja a Kína Sinkiang nevü észak-nyugati tartományában élő ujgurok ősi hagyományairól: „Az ujgurokat már Kőrösi Csoma Sándor fel akarta keresni a magyarság őshazája kutatásában, de sem neki, sem későbbi magyar tudósoknak nem sikerült, míg 1981-ben a Kanadában, Montreálban élő emigráns magyar történészünk, Dr. Nagy Gyula, végre el nem jutott oda egy társasutazás keretében. Az ujgurok testvérként fogadták, a nyomdokaiban oda ellátogató Dr. Érdy Miklós new-yorki emigráns történészünknek pedig azt is elmondták, hogy a magyarság ősei egykor onnan mentek el, de egyesek közülük oda vissza is jöttek! Mindezek nyomán (...) Dr. Kiszely István régész antropológus (..) az ottani hun temetőkben a honfoglaló magyar sírokkal teljesen azonos leleteket fedezett fel.
Az ujgurok annyira meg vannak győződve a magyarsággal való vérrokonságukról, hogy ezt még az iskolákban is tanítják. (...) Ezért rendkívül fontos az ujgurok közlése, melyet először Dr. Nagy Gyula tett közzé, hogy nekik is volt Szent Koronájuk, melyet a kínaiak a Kultúrális Forradalom alatt elpusztítottak.!
A Szent korona fogalmát az ujgurok tőlünk nem vehették át, mert legalább másfél ezer éven kersztül köztünk semmilyen kapcsolat nem volt. Talán véletlen megegyezésről van szó?
Kínai történészek az ujgurokat a hunok utódainak tartják, jelenlegi lakhelyük is egybeesik a hunok eredeti hazájától. (...) az ujgurok Szent Korona fogalma tehát csak hun örökség lehet. De milyen volt az elpusztult ujgor Szent Korona?
Erre a kérdésre egyenlőre még nem tudunk választ adni. (...) A hun királyok ősi koronályát azonban ismerjük a híres dunhuangi barlamgtemplomok falfestményeiről. Ezeken az ujgurok elődei a hunokkal együtt különböző mitikus vadászjelenetekben láthatók, és Dr. Nagy Gyula legutóbbi magánlevelében (1987. december 26) foglalt közlése szerint >>... az egyik freskón a hun király fején ott látható a mi koronánk: az abroncs és a pántok –kereszt nélkül<<.
Tekintve, hogy a dunhuangi barlang-templomok vallásos célt szolgáltak és az ottani falfestmények is szakrális jellegűek, a hun király koronáját is szakrális természetűnek kell tekintenünk, vagyis ez volt a hunok Szent Koronája!
Ha pedig a hun király Szent Koronát viselt, akkor maga a király is szakrális uralkodó, szent személy volt, akárcsak később Álmos, a hun dinastia helyreállítója, valamennyi leszármazójával együtt.”


Így érthető, hogy a  Szent Korona  miért azonos felépíté-
sű a belső-ázsiai  koronákkal. Az Ujgur  Szent Korona és
a  hun  koronák   pedig   olyanok   lehettek,   mint  a   ma
Conquesban őrzött Hun király-szobor koronája.
A  továbbiakban   Endrey  Antal még  hozzáteszi,  hogy a
hun korona és a Magyar Szent Korona is az ország  koro-
nája,  majd így folytatja: „Ezért  biztosra  vehetjük,  hogy
már   Attilának,   a  nagy  hun   királynak  is  volt   Szent

kep

Koronája”.Tehát a keresztpántos koronák használata valóban egyértelműen a hunokhoz kötődik.
A keresztpántos koronákhoz kapcsolódó eszme is keleti, közép-ázsiai eredetű. Az eszme alapja az, hogy koronákat azok az emberek viseltek, akiknek az vol az örökségen belüli feladatuk, hogy összekössék az Eget a Földdel. Az összekötő kapocs pedig mag a korona volt. Innen ered a Szent Koronának az a jellege, hogy felső része Isten Égi Birodalmát, abroncsa pedig Isten Földi Birodalmát ábrázolja. Ezt a keleti formát és ősi tartalmat a Szent Korona keresztény jelképrendszerének tervezője teljesen megfelelő és jó alapnak tartotta, melyre egyszerűen, sőt, magától érthetődően tudta ráépíteni a saját teológiai mondanivalóját. A Szent Korona azért is lett tökéletes keresztény mondanivaló műalkotás és legmagasabb rangú keresztény hatalmi jelvény, mert éppen az ázsiai hun koronatípusa és eszmei hagyományra épűlt.ez az átvétel akadályt sem jelenthetett, hiszen szinte végelláthatatlan a sora azoknak a dolgoknak, amelyeket a kereszténység átvett, átalakított, megszentelt a pogány világból. Az egyik ilyen jelkép éppen a Csodaszarvas-vadászat!

kep

        Ha a Csodaszarvas égi jel és a keresztpántos hun korona
„azonos”  a  Csodaszarvassal,  akkor  a  Szent Korona  is egy
Csodaszarvas-típusú  égi  jel.  Hogy  pontosan milyen, annak
Megértéséhez  meg  kell  vizsgálni  a  magyar  Csodaszarvas-
hagyományt.
         Grandpierre K. Endre elemzi a „Tarih-i  Üngürüsz”-ben
levő  magyar  ősgestát  és  a  benne  leírt  két   Csodaszarvas-
mondát, valamint a „Képes Krónika” Csodaszarvas-mondáját.

Ellemzésében meggyőzően bizonyítja, hogy mindhárom Csodaszarvas-monda az üngürüsz népek (hun-magyar népek) egy-egy történelmi korszakához kapcsolódik, és hogy mindhárom alkalommal Istentől származó égi jelzést, illetve parancsot jelentenek. Mindhárom Csodaszarvas-vadászatról szóló leírás isteni parancs arra nézve, hogy a Kárpát-medencén kívül élő magyar (üngürüsz és hun) nép istentől rendelt küldetése a Kárpát-medencébe való beköltözése, a Kárpát-medencébe való történelmi helytállása, a kijelölt terület megtartása, megőrzése. Ebből a szempontból kiemelkedő fontosságú, hogy a szarvasvadászatot mint jelenést, mint a földieknek szánt égi jelet, Isten az Árpád-féle honfoglalás után, a keresztény magyar állam működése közben is fenntartotta és alkalmazta. Ezt két forrás is igazolja. Az egyik a híres „Dozmati regösének”, mely Szent István Csodaszarvas-vadászatát írja le:

 

A Csodaszarvasról szóló téli napforduló regéje

 Ahol keletkezik
 Egy ékes nagy út,
 Amellett keletkezik
 Egy halastó állás.
 Haj, regő rejtem,
 Regő rejtem!

Azt is felfogá
Az apró szárocska,
Arra is rászokik
Csoda fiú szarvas.
Haj, regő rejtem,
Regő rejtem!

 

Noha kimennél,
Uram, Szent István király,
Vadászni, madarászni;
De ha nem találnál
Sem vadat, sem madarat,
Hanem csak találnál
Csoda fiú szarvast.
Haj, regő rejtem,
Regő rejtem!

 

Ne siess, ne siess,
Uram, Szent István király
Az én halálomra!
Én sem vagyok
Vadlövő vadad,
Hanem én vagyok
Az Atyaistentől
Hozzád követ.
Haj, regő rejtem,
Regő rejtem!

 

Homlokomon vagyon
Fölkelő fényes nap,
Oldalamon vagyon
Árdeli szép hold;
Jobb vesémen vannak
Az égi csillagok.
Haj, regő rejtem,
Regő rejtem!

 

Szarvam vagyon
Ezer vagyon!
Szarvam hegyein vagyon
Gyulaszlag, gyulaszlag,
Oltatlan alusznak.
Haj, regő rejtem,
Regő rejtem!

 

Ebből a regősénekből több fontos dolgot tudhatunk meg. Először is azt, hogy a Csodaszarvas nem földi lény, hanem kozmikus égi jelenség, mely magán hordozza a Napot, a Holdat és a csillagokat is. Ez az égi jelenség, mint tudjuk, a Tejút. Ugyanakkor megtudjuk, hogy a szarvas ezernyi szarván gyertyák égnek, melyek földi akarat nélkül gyulladnak meg és alszanak el. Ezen a ponton a „Dozmati regösének” szorosan kapcsolódik a „Képes Krónika” Szent László Csodaszarvas-vadászatának a leírásához. Harmadsorban megtudjuk azt is, hogy a Csodaszarvas „csoda fiú”-alakban is meg tud jelenni, vagyis táltos-, emberalakban. Ebben a formában pedig emberarcú, ember-testtartású, beszélni tudó agancsos lényt kell elképzelni. A könnyebb megérthetés kedvéért bemutatom a „Dozmati regösének” képzőmüvészeti párhuzamait.

kep

Az  egyik  a  Mártélyi  avar  szíjvég,  melyen az avar-
magyar müvész egy csodafiú, vagyis táltos szarvassá
változásának vagy éppen egy égi szarvas földi táltos-
sá való  átváltozásának folyamatát mutatja  be. A má-
sik  egy török  kori  tál ábrája,  melyen  a szarvas egy
fává változik  át, és a fa  egyik ágából  lesz az  ember.
A  „Dozmati regősének ”-ből  megtudjuk  a legfonto-
sabbat is, tudniillik azt, hogy a „csoda fiú szarvas” az
Atyaisten  követe.  Vagyis a  magyar  szájhagyomány
megőrízte a  Csodaszarvas-mondák megfejtésének és
a  szarvas-, szarvasagancs-jelképeknek  a megfejtésé-
hez  járó  valódi  kulcsot.  Ezt  a  kulcsot  eddig  is  ki

kellett következtetni, most azonban kézzel fogható bizonyítékként áll előttünk.
Másik szent királyunkról, Lászlóról szintén táltos tulajdonságokat jegyzett fel a hagyomány. E szerint tudott beszélni a lovával, de a lova is beszélt hozzá. Egy észak-felvidéki Árpád-kori magyar templom freskóján a festő úgy fejezi ki, hogy Szent László lovának emberi arcot festett. Ezek után nem is csodálkozhatunk a „Képes Krónika” következő elbeszélésén:
„Midőn tehát az említett sereg itt (Mogyoród mellett –a szerző) várakozott az ellene vonuló Salamonra, a hercegek egyik reggel lóháton, azon a helyen, ahol most Szent Péter apostol kőkápolnája áll, arróltanácskoztak, hogyan fognak megütközni, amint itt álltak, Boldog László fényes nappal mennyei jelenést látott, és így szólt testvéréhez, Geysa herceghez: >>Láttál valamit?<<. Mire ő így felelt: >>Semmit.<<. Erre így folytatta Boldog László: >>Míg itt álltunk és tanácskoztunk, íme az Úr angyala leszállt az égből, aranykoronát hozott a kerében, és a te fejedre illesztette, ezért biztos vagyok benne, hogy miénk lesz a győzelem ajándéka, a megvert Salamon pedig száműzöttként menekűl majd az országból. Az országot és a koronát pedig neked adja át az Úr.<<
Geysa erre így szólt: >>Ha az Úristen velünk lesz és megoltalmaz bennünket ellenségeinktől, és ez a látomás beteljesedik, akkor templomot építek itt, ezen a helyen az ő anyjának, a szentséges Szűz Máriának.<<.”
Ez után a mogyoródi csatában a hercegek legyőzték Salamont. A „Képes Krónika” így meséli el a történet további részét:
„Ezután Geysa és László hercegek seregükkel Albába mennek. Majd miután Castrum Portrét, Bobuthot, Albát és más várakat igen erős katonai őrséggel biztosították, elbocsátották seregüket és Hungáriában laktak. Akkor Gezsa Magnus herceg, a magyarok ösztönzésére elfogadta az ország koronáját. A koronázás után elment arra a helyre, ahol a látomás megjelent neki, és fivérével, Lászlóval tervezgetni kezdték, hol tegyék le a Szüzanya tiszteletére építendő templom alapjait.


           És  mikor  ott  álltak  Vacia
táján,  ahol   most  a   Szent  Péter
apostol  egyháza van,  egy szarvas
jelent  meg   nekik,  agancsa  telis-
tele volt égő  gyertyákkal, és futni
kezdett   előlük   az  erdő  felé,  és
megállt  azon a  helyen, ahol most
a  monostor  van. Midőn a vitézek
rányilaztak,  a Dunába vetette ma-
gát, és  többé  nem  látták.  Ennek
láttán  így  szólt   Boldog   László:
>>Nem  agancsok    azok,  hanem

kep

szárnyak, és nem égő gyertyák, hanem ragyogó tollak, s azért állt meg ott, mert megjelölte a helyet, hogy a Boldogságás Szűznek ott építtessünk templomot, s nem másutt.<< És, hogy az első látomás helye se maradjon épület nélkül, Geysai király és testvérei elhatározták, hogy ott egy kápolnát építenek Szent péternek, az apostolok fejedelmánek a tiszteletére. Geysa király tehát megalapította a vaciai egyházat, sok javadalommal és bírtokkal is megajándékozta.”
Amint láttuk, Szent László látomásában látta testvére, Géza fején a Koronát, melyet angyal hozott. Ez, mint a testvérek küldetésének egy része jelenik meg, vagyis az országot és az Ország Koronáját jó kezekbe kell venni. Így azonban a küldetés még nem teljes, mert az igazi kersztény uralkodó erősíti az egyházat, hiszen az elért Magyar Szent Korona Isten Földi Birodalma is, melyben az apostoli hit és az Egyház is benne foglaltatik. Géza tudja ezt és kötelességének tartja a templomalapítást, amire ígérete is kötelezi. Figyelemre méltó, hogy az elő látomásban az angyal és a Korona csak az eleve kiválaszott, látnoki képességekkel is megáldott Lászlónak jelenik meg.

kep

A második látomásban azonban a szarvas már mindkét testvérnek,
sőt a vitézeknek is megmutatkozik. Egyértelmü, hogy a csodálatos
szarvas itt is,  ahogyan  a hun  Csodaszarvas-mondákban,  feladat-
kijelölő  égi jel,  Isten  akaratának megmutatója.  Ahogy  Hunor is
értelmezte  a szarvas megjelenését, László is azonnal megtette azt.
A  két  látomás  ugyanarra  a  dologra,  Isten  egy  választott  földi
országára, annak megörzésére és gyarapítására vonatkozik. Egyér-
telmű,  hogy  ez az  ország,  Hungária. Az is  egyértelmű, hogy az
angyal-hozta Korona és a  Csodaszarvas ugyanazt jelenti. Mivel a
szövel   félreérthetetlenűl   olyan   koronára  vonatkozik,  mely az

Ország Koronája is egyben, az csakis a Magyar Szent Krorna lehet, így Szent László mogyoródi látása és váci Csodaszarvas-vadászata arra utal, hogy a Szent Korona és a Csodaszarvas közötti kapcsolatot Szent László is elismerte.
Korábban már szó volt arról, hogy a Csodaszarvassal azanosított keresztpántos koronák -hitünk szerint-  alkalmassá tették a sámánokat az égiekkel történő kapcsolatfelvételre; és azt is, hogy a Szent Koronáról úgy tudjuk, hogy a Magyar Szent Korona „csinálja” a királyt. Ez azt jelenti, hogy ha valaki alkalmas arra, hogy magyar király legyen, akkor a koronázás lévén még egy többlet-alkalmasságot nyer, ez pedig nem más, mint az Istennel történő közvetlen kapcsolattartás képessége, vagyis a szakrális uralkodás képessége. Hogy ezt a magyarok így is gondolták, azt a „Képes-Króniká”-nak a váci Csodaszarvas-vadászatot ábrázoló betűképe (miniatúrája) igen képszerűen bizonyítja. A képen a szarvas várakozóan áll és jobb első lábával dobbantani készül, mintegy jelezvén, hogy azon a helyen kell felépíteni a templomot. A korábbi jelenésben egyedül „látó” Szent Lászlót most dicsfénnyel a fején abrázolták, mert ő a szent, de nem aktív részese az eseménynek. A korábban nem „látó” Gáza, akit időközben megkoronáztak, most Koronájával a fején áll a Koronájából, illetve a feje középpontjából sugarak lövellnek elő. Az egyik sugár azonos azzal a nyílvesszővel, amelyet az egyik vitéz a szarvas feje felé lő ki. Mivel egy vadász egy szarvasnak nem a szeme közé céloz, ezért biztosak lehetünk abban, hogy nem egy szokványos vadászjelenetet látunk, hanem a kép értelme valóban az, amit láttat, vagyis, hogy a sugárból lett nyílvessző, a Gáza király fejéből kilövelt sugár a szarvas fejével teremt kapcsolatot. A kép egyik értelme tehát az, hogy a Szent Koronával megkoronázott Géza alkalmas lett az Isten angyalával, követével való kapcsolatfelvételre, tehát beavaott, kiválasztott lett. Az eleve kiválasztott Szent László közvetlenül „látó”, Gézának viszont szükséges összekötő kapocs erre a célra a Szent Koronával történő megkoronázásra. Tehát a „Képes Krónika” iniciáléja közvetetten azt mutatja, hogy a Magyar Szent Korona és a Csodaszarvas szerepköre egy és ugyanaz. Mivel a Szent Korona a közép-ázsiai szakrális koronákkal hasonló szerepkörű és formájú; mivel a keresztpántos koronatípus jelképesen azonos a Csodaszarvassal –a Szent Korona is jelképesen azonos a Csodaszarvassal, annak keresztényiesült formája. És a Csodaszarvas is, a Magyar Szent Korona is keresztény jelkép, mindkettő Isten akaratának közvetítője. kep

 

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

Utószó

       Egy tavaszi délután, kicsit megkönnyebbűlve, mégis kicsit szomorkásan sóhajtottam fel: „Befejeztem!”. Kész voltam a nagy munkával. Mert akárhogy veszem is, ennek a diplomamunkának a megírása rengeteg fáradtságot és munkát, sok olvasást és információgyűjtést igényelt. De befejeztem. S ahogy átolvastam az elmúlt percekben, örültem, hogy ilyen jól sikerült a munkám. Úgy érzem, hogy amit leírtam, az nem értéktelen, sőt szerintem jól sikerült. Jó érzéssel tölt el a tény, hogy „én is letehetek valamit az asztalra”. Mert amit itt írtam, az teljes mértékben az én munkám és kitartásom eredménye!
       Amit pedig magam elé kitűztem, sikeresen véghez is vittem. Rengeteget tanúltam e pár hét alatt, míg e dolgozatot írtam és az amit szerettem volna az sikerűlt is: megismerni e nagy kincsét a magyar népnek! Csodálatos élmény volt számomra, hogy ennyi mindent megtudhattam a Magyar Szent Koronáról.
       Az első fellélegzés után, hogy a magyar diplomamunkámat, lám, befejeztem, nem tudok egykönnyen elszakadni tőle, s azzal a higgadtsággal szólni róla, amely egy szabályszerű utószóhoz feltétlenűl szükséges. Munkám még mindíg foglalkoztat s érzelmeim megoszlanak az öröm és sajnálkozás között: örülök, hogy hosszú távú tervemet véghez vittem és sajnálom, hogy meg kell válnom ettől a csodálatos kincstől, a Koronától!
       Ami a magam személyét illeti, nem fejeztem be diplomamunkámat kellemesebben, mint egy reménykedő pillantással a jövőbe, amikor útjára bocsátom munkámat és hálás megemlékezéssel gondolok azokra a derűs és borús napokra, amikor mindezt írtam, és ez engem boldoggá tett...

 

                             Nagyvárad, 2006 áprilisában

Bálint Anita

Vissza a tartalomjegyzékhez

Felhasznált irodalom, könyvészet

 

 

VARGA DOMOKOS – MOGYERIEKTŐL MOHÁCSIG, Tankönyvkiadó, Budapest 1992
SZIGETI ISTVÁN – A SZENT  KORONA  TITKA,  Házinyomda Kft.,  Kecskemét,  1996
SZIGETI ISTVÁN – A SZENT  KORONA MAGYAR  TITKA, Pende Print  Nyomdaipari Kft., Nagykőrös, 1998
DR. MOLNÁR TIBOR – A  KORONA  (Regnum  Marianum),  Tinivár,  Kolozsvár,  2004
RADICS  GÉZA –  A  MAGYAR  SZENT  KORONA  FÉNYÉBEN,  Budapest
CSOMOR  LAJOS  –  ŐFELSÉGE,  A  MAGYAR  SZENT  KORONA,  Regia  Rex  Kft.,       Székesfehérvár, 1996

 

Vissza a tartalomjegyzékhez

© 2006 Bálint Anita